Igazából a hiányérzethez is hozzá lehet szokni. Ez meg nem azt jelenti, hogy többé nem hiányzik, inkább valami olyasmit, hogy sokkal racionálisabban is fel lehet fogni a helyzetet, hogy nem látom 1,2 akár 3 hétig. A lényeg, hogy többet nem nyünnyögök, hanem kemény leszek. Hiszen majdnem értelmetlen a sírás meg a sok gondolkodás, hogy milyen jó lenne... Nem! Jó lesz, ez biztos... De amíg nincs itthon, addig is megy tovább az élet. Elég nehezen ment/megy nekem megtanulni, hogy van önálló életem is, hogy nem tőle függök. Igenis tudom úgy is jól érezni magam, hogyha ő nincs velem. Lehet, hogy vele a legjobb, sőt ez biztos, de attól még egyedül is megy nekem. Erősebb lettem, mint amilyen voltam hónapokkal ezelőtt és büszke vagyok erre. Meg tudom csinálni azt, hogy ne érdekeljen, hogy még hány nap van hátra és ne filózzak azon, hogy milyen lassan telik az idő, mert ez nem igaz. Nélküle is tudok önmagam lenni.

Milyen kicsi optimista vagyok. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.