Talán a nagy férfi oldalam műve, hogy újra és újra problémát akarok megoldani. És ha készen vagyok mindennel és egyetlen percre, órára vagy akár napra is élvezni tudnám a rózsaszín ködöt, ami körülvesz, csak hátra tudnék dőlni és egy győzelemittas mosollyal belemerülni a nyugodtságba az úgy már nem megy nekem. Mert van másik "probléma".. Amit igazából én találok ki, hogy ne legye "minden ok :D"... Hogy miért? Na ez az! Nem tudom. Bizony. :) Csak azzal vagyok tisztában, hogy számomra nagyon ritkák azok a pillanatok, amikor teljes mértékben át tudom adni magam egy érzésnek. Muszáj valamit találnom, csak egy aprócska csavart, ami nincs a helyén, és kész: máris kész a lelki kupi. S akkor jön a takarítás. :) És hozok egy döntést. Tehát megoldok vagy éppen a döntés miatt nem oldok meg egy problémát, ami nincs is. S most mondja azt valaki, hogy nem is vagyok kicsibuta... :-< :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.