Emlékeztek arra, amikor írtam, hogy van egy fiú, akivel a szülinapomon össze vissza haraptuk egymást ésígytovább? Aki a tesóm? ;) :) (akkor még Szőkável jártam... )

Tehát ki lehet találni a folytatást.

De a lényeg, hogy most egy ideig nem akarok írni. Miért? Eddig majdnem minden apróság megjelent itt szavakba fogalmazva. S akkor ami nagy dolognak tűnt, leírva és újraolvasva már szinte semmiség. S ez az, amit most nem akarok. Nem tudom értitek-e, de amit leírok az nagyon sokat veszít a varázsából. Már nem lesz olyan megfoghatatlan és... és leírhatatlan. Úgysem tudnám olyan élethűen leírni érzéseimet perpillanat, hogy bárki is értse.

Tehát szünet. Nem tudom meddig, csak azt tudom, hogy most kell. :) S remélem, hogy megértitek meg minden.

Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el. (Márai Sándor)

Csók a családnak! :*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.