Holnap biza. S utána meglátjuk. Igaz nem tudom, hogy hogy lesz. Csak arra gondolok, hogy látom, s már ájulás környékez, nem hogy azt mondjam, hogy "Szia" ... De na, kemény vagyok, gép vagyok! S végülis már három hete. Ami nagy szó. S azt mondta egy jó (legjobb) barát: "Már az is haladás, nem kezdesz el sírni minden második szó után, amikor róla beszélsz" ... Igen? Akkor jó! De mikor bejön a magyar tanárnő pénteken, utolsó előtti órán, kommunikáció órára, és : Arra gondoltam beszélhetnénk ma a szerelemről! . S írjatok egy érvelő szöveget, amelyben arra kéritek kedveseteket, hogy ne hagyjon el... Király. Egy szerepjáték során, én voltam az a pasi, aki hangosan gondolkodik, mikor a csaj kérleli, hogy ne szakitsanak. Úgy éreztem nagyon köcsög voltam, de azt mondták lehettem volna durvább is. Angol tanárnőhöz elengedés céljából és a társhoz, nerúgjki célból lehetett írni. Logikus, hogy mit választottam. S ezt írtam: "Ha elhagyz Veled mehetek? Úgy érzem sokkal jobban kötődöm hozzád, mint azt reméltem valaha. Melletted önmagam lehetek, s úgy érzem te sem játszod az őszinteséget. Mindent feláldoznék boldogságodért s nem érdekel a világ. Ha itt vagy, csak Te vagy és én számítunk. "  Aztán szerencsére nem kellett felolvassam ,azaz nem jelentkeztem, hogy én is szerelemst írtam. De most megyek alunni, mert holnap megint hétfő.

Napra nap. Hétre hét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.