Legszivesebben most azonnal kitörölném az összes olyan bejegyzést, amelyben áradoztam róla, amelyben százszor leírtam, hogy mennyire szeretem és így tovább... X( Hülye hülye hülye hülye voltam! S idegesít. Még mindig idegesít. Csak nézem a bejegyzéseket, mert keresek valamit, s akkor olvasom, hogy "Mondom magamnak, hogy én nem leszek az, aki sír... Dehogynem. Szeretem." S perpill csak röhögök ezen mind :)) Hiszen nem lettem az aki sír, aki szenved, aki majd' belehal a hiányérzetbe. Nem! Nem lettem más, csak egy buta gyerek, akiből ilyen egyszerűen hülyét lehetett csinálni. Nem lettem más, mint egy dühös, határozott, realista lány, két lábbal a földön. Nem lettem maffia, sőt rendőrfőnök sem. Egy egyszerű városlakó cetlit húztam megint és rajtam múlott a végeredmény. De helyesen döntöttem, mert kiszavaztam a maffiát. És győztem! "Nem győzhet itt más, csak én!" :>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.