"Idő kell..." ... "Idő kell.." "Még kell idő..." Mennyire elegem van már ebből a mondatból. Soha nem hittem, hogy ennyire fogok majd ragaszkodni valakihez. Soha nem gondoltam, hogy lehet ennyire szar, hogy épp mellette állok, és nem érintem meg, nem ölelem meg, semmi... Soha nem gondoltam, hogy ilyet kívánok majd, de ... De néha annyira jó lenne csak... pl. aludni...  Jó sokáig. Addig amíg elfelejtem ezt az egészet. S úgy ébredjek, hogy nem vagyok szarul... Hogy minden sokkal jobb. S én ugyazaz vagyok, mint a rég. A magabiztos, mosolygós önmagam. Akit nem lehetett kirendíteni jókedvéből. S ne ez a szomorú-szemű, sírós, bizonytalan lány, aki csak fekszik és kel. 

Mintha minden csak gondolatelterelés lenne. Minden ami törénik, csak azért van, hogy ne gondoljak rá addig sem. De... Nem jön össze. Akármilyen egy esemény súlya úgy sem tudja huzamosabb ideig elfelejtetni. S mit veszek észre? Ugyanolyan fülhallgatós emberke lettem, mint a többiek. Mint akiket eddig nem bírtam, vagy nem is tudom. Nem vagyok meg zene nélkül kevés ideig sem. Reggel gép, buszon mp3 lejátszó, többnyire még órákon is. Nem tudom elviselni az alapzajt a buszon... vagyis, igazából nem tudom elviselni a gondolatokat. Amik kínoznak. Mindig. S mintha egyszerűen nem tehetnék róluk. Csak jönnek. S egyszer azon veszem észre magam, hogy már megint azon filózom, hogyha mégis... Mi lenne ha... S csavarom a gondolatot, s mikor feleszmélek még is megijedek, hogy mi van...? min töröm már megint a fejem? ... Egy barátnak elszavaltam egy verset, amit előadáson mondtam -ilyen szerelmes, nyálas, de elfogadható jellegű- s azt mondja "Ezt szerintem mondd el neki..." én meg "Tudod, hogy nem leszek az, aki könyörög..." "Mégis jobb, minthogy csak emészted magad..."

Én... Én... Leborulnék elé, ha tudnám, hogy lenne értelme... 

És tessék egy szám, ami időm, s zenehallgatásom 85%-át jelenti...

Tankcsapda ~ Múlik...

Itt úgysincs vége, ez a dal is most kezdődik el látod…
Indulnom kéne, mielőtt a szavaid tőrét újra a szívembe mártod
Félkész a tervem, úgy bolyong bennem, akár egy eltévedt árnyék
Akit félholtra vertem, hát most szerencsétlentől mit is várnék

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom

Volt már rá példa, tudom, nem én vagyok az első a sorban, aki csak egy
Nyomorult préda, keresi, kutatja, a menedék hol van
Kérdésre kérdés, igazi válaszok helyett hazugságok
Elég hülye egy érzés, hogy mellém helyetted senkit nem találok

Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, hogyha szeretsz
Adj valamit, amitől múlik a fájdalom, nagyon kérlek
Adj valamit, amitől enyhül a fájdalom, ami éget belülről
Véget soha nem ér
Elölről kezdődik, újra meg újra
Ahogy a féreg a farkát az áldozataiba fúrja
Ez is úgy fáj, fáj

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.